Egy átlagos magyar nő vagyok, kétgyermekes anya, aki nap mint nap szembesül azzal, hogy a férje a hagyományos szerepek rabja, miközben a szomszéd fiatal apuka mindent megtesz a családjáért. A történetem a családi egyenlőtlenségekről, elvárásokról és arról szól, hogy mennyire fájdalmas lehet látni, ha valaki máshol azt kapja, amire te is vágysz. Vajon lehet-e változtatni a berögzült mintákon, vagy örökre marad a kanapé és a csendes irigység?