Egy esős novemberi estén, amikor épp a szüleimnél vacsoráztunk, anyám halkan megkérdezte: „Tényleg össze akarsz házasodni egy olyan férfival, akinek már nincs anyja?” Ez a kérdés mélyen belém mart, és elindította bennem azt a belső utat, amely végül ráébresztett, hogy a boldogság nem a tökéletes családi háttéren múlik. A történetem arról szól, hogyan tanultam meg elfogadni a hiányt, és hogyan találtam rá az igazi szeretetre és önmagamra egy házasságban, ahol az anyósom emléke örökre velünk maradt.