Az életem egy pillanat alatt darabokra hullott, amikor rájöttem, hogy a bátyám elherdálta az apánk ápolására szánt pénzt. Mindent feláldoztunk, eladtuk a házat, az autót, csak hogy apánk méltó ellátást kapjon, de a legnagyobb árulás a saját családomból jött. Ebben a vallomásban megosztom, hogyan omlott össze a bizalom, és mit jelent ez a magyar családok számára.
Egy fáradt, negyvenes nő vagyok, aki magához vette idős, beteg édesanyját. A mindennapok küzdelmei, a családi feszültségek és a lelkiismeret-furdalás között őrlődöm. Vajon lehet-e jól szeretni valakit, miközben lassan elveszítjük önmagunkat?
Nagymama mindig is a családunk szíve volt, a melegség és bölcsesség jelképe. Mindig is büszke voltam a türelmemre és együttérzésemre, de az ő gondozása olyan módokon tett próbára, amiket sosem képzeltem volna. 92 évesen Nagymama egészsége folyamatosan romlik, mióta tavaly szélütést kapott. Már nem az a vibráló nő, akit valaha ismertem, és az érzelmi teher nehezebb, mint amire számítottam. Nem vagyok kész megosztani ennek az útnak minden részletét, de itt van egy kis betekintés a küzdelembe.
