Egyedül élek a régi pesterzsébeti lakásomban, ahol minden emlék a gyerekeimhez köt. Most, hogy felnőttek, alig látogatnak, és most azt akarják, hogy költözzek idősek otthonába. De én még nem érzem magam késznek arra, hogy lemondjak az életemről, és harcolok az önállóságomért.
Egy idős asszony, Erzsébet, azt hiszi, hogy menye, Judit, egy idősek otthonába viszi. Az érzelmi vihar közepette Erzsébet emlékei és félelmei felszínre törnek. A történet az emberi kapcsolatok bonyolultságát és a családi kötelékek erejét tárja fel.
Évtizedek kemény munkája után a nyugdíjat úgy képzeltem el, mint egy időszakot, amikor újra közelebb kerülhetek a családomhoz. Arra vágytam, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel és unokáimmal, de úgy tűnik, nekik más elképzeléseik vannak a jövőmről.
75 évesen István úgy döntött, hogy eladja otthonát és egy magán idősek otthonába költözik. Annak ellenére, hogy lánya anyagi támogatásra számított, István úgy véli, hogy neki is meg kell állnia a saját lábán. Ez a döntés váratlan kihívásokhoz és feszült családi kapcsolathoz vezet.
Miután elvesztette szeretett feleségét, Eleonórát, Harold vigaszt keres azzal, hogy lányához, Emíliához költözik. Azonban Emília férje, Márk, kemény választás elé állítja: a szűkös padlás vagy egy idősek otthona. Harold döntése váratlan és keserédes következményekhez vezet.
Élénken emlékszem arra a napra, amikor nagynéném, anyukám testvére, hazavitte beteg nagymamámat. A szavai fájdalmasak és felejthetetlenek voltak. Olyan nagy beszédeket mondott, amelyek akár egy idézetgyűjteményben is megállták volna a helyüket. Nagynéném nem volt túl kedves. Különféle módokon sértegetett minket. Lényegében arról szólt, hogy mi, a hálátlanok, idősek otthonába akartuk helyezni szegény, törékeny nagymamánkat.
