Egy forró nyári napon, amikor a busz lerobbant, minden megváltozott bennem. Addig csak sodródtam az élettel, csalódások és lemondások között, de egy váratlan találkozás új reményt adott. Vajon lehet-e boldogságot találni hatvan felett, ha egész életünkben csak másokért éltünk?
Soha nem gondoltam volna, hogy hatvanévesen újra szerelmes lehetek. A családom és a környezetem értetlenül nézte, ahogy kézen fogva sétálok Lajossal a városban. A történetem arról szól, hogyan találtam rá önmagamra és a boldogságra akkor, amikor már mindenki lemondott rólam – talán én is magamról.
Hatvan évig egyedül éltem, sosem nősültem meg, és gyerekem sem született. Azt hittem, már minden lehetőséget elszalasztottam, de hat hónappal ezelőtt megismertem Margitot, aki mindent megváltoztatott. Most szembenézek a családom és barátaim előítéleteivel, miközben próbálom eldönteni, van-e még jogom boldogságra ebben a korban.
Egy esős, szürke délutánon, amikor már azt hittem, végre megtaláltam a boldogságot, a lányom, Dóra, mindent megkérdőjelezett. A történetem arról szól, hogyan próbáltam új életet kezdeni 57 évesen, miközben a múlt árnyai és a családi bizalmatlanság mindent veszélybe sodortak. Vajon lehet-e újrakezdeni, ha a saját gyermeked sem hisz benned?
Hetvenéves apám váratlanul bejelentette, hogy újra megházasodik, és ezzel lavinát indított el a családunkban. Az ő döntése felszínre hozta a régi sérelmeket, elfojtott érzéseket és olyan titkokat, amelyekről sosem gondoltam volna, hogy léteznek. Most, amikor minden darabokra hullik körülöttem, kétségbeesetten keresem a választ: vajon tényleg lehet újrakezdeni az életet ennyi idősen, vagy csak menekülünk a magány elől?
