Egyetlen pillanat alatt omlott össze minden, amit évtizedekig építettem. A férjem elhagyott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá, és én egyedül maradtam a betegséggel, a családi titkokkal és a múlt árnyaival. De vajon lehet-e újrakezdeni ötven felett, amikor mindenki hátat fordít?
Tizenöt éve, hogy a férjem meghalt, és most, hogy a gyerekeim is elköltöztek, egyedül maradtam a csendben. Minden zugban emlékek kísértenek, miközben próbálom megérteni, hol rontottam el, hogy a családom széthullott. Vajon tényleg elhalványulhat az anyai szeretet, vagy csak én érzem így a magányban?
Egyedül maradtam a családi házban, miközben a gyerekeim egyre távolabb kerültek tőlem. Egy ultimátumot adtam nekik, de most kételyek gyötörnek, vajon helyesen cselekedtem-e. Ez a történet a magányról, családi konfliktusokról és az anyai szeretet határairól szól.
A hetvenéves Tamás váratlanul találkozik a szerelemmel, amikor megismerkedik Zsófival, egy buddhista nővel. Az új kapcsolat öröme és fájdalma közepette Tamás szembesül az élet kiszámíthatatlanságával, miközben próbálja megőrizni a családi kötelékeket. A történet bemutatja, hogyan válik a boldogság egy pillanatokból álló mozaikká.
Miután egész életét gyermekeinek, Zsófinak és Hunornak szentelte, egyedülálló anyaként, Emília idős korára támogatásra szorul. Amikor azonban eljön az idő, hogy gyerekei segítsenek neki, egy keserű vita alakul ki arról, ki vegye magához, ami váratlan és szívszorító következményekhez vezet. Emília szembesül azzal, hogy azok, akikért mindent feláldozott, cserbenhagyják őt.
