Amikor tíz hónap után végre hazatértem a katonai szolgálatból, csak a lányom, Dorka ölelése járt a fejemben. De amit otthon találtam, az minden képzeletemet felülmúlta: Dorkát a disznóólban, rongyokban, könnyek között. Azóta sem tudom, hogyan engedhettem, hogy mindez megtörténjen – és vajon valaha megbocsáthatok-e magamnak?