Hat hónappal ezelőtt új városba költöztünk a feleségemmel, remélve, hogy új életet kezdhetünk. Azonban a feleségem apjának egyre gyakoribb látogatásai mindent megváltoztattak, és hiába próbáltam beszélni erről a párommal, csak falakba ütköztem. Most már nem tudom, hogyan menthetném meg a házasságunkat, miközben minden nap egyre nehezebb.
A történetem egy csendes, esős vasárnap délután kezdődik, amikor rájövök, mennyire magányosnak érzem magam a saját házamban. Férjem, Gábor minden szabad percét a fiával, Bencével tölti, miközben én egyre inkább úgy érzem, csak egy bútordarab vagyok az életükben. A fájdalom, a féltékenység és a meg nem értettség érzései között vergődve próbálom megtalálni a helyem ebben a mozaikcsaládban.
Egy anya szemszögéből mesélem el, hogyan szakadt meg a kapcsolatom a fiammal, Gergővel, miután túl sokat aggódtam érte és a feleségéért, Petráért. A túlzott szeretet és féltés végül oda vezetett, hogy Gergő elzárt magától, én pedig kétségbeesésemben Petrához fordultam – ezzel azonban olyan titkokat tudtam meg, amik örökre megváltoztatták a családunkat. A történetben szembesülök saját hibáimmal, miközben próbálom megérteni, hogyan lehet újra közel kerülni ahhoz, akit a legjobban szeretek.
Amikor a fiam és a felesége beköltöztek hozzám, hogy pénzt takarítsanak meg a jövőjükre, sosem gondoltam volna, hogy idegennek fogom érezni magam a saját otthonomban. A menyem igényes otthoni munkarendje miatt úgy érzem, mintha tojáshéjakon járnék, hogy ne legyek zavaró. Hónapokig tartó frusztráció után végül szembesítettem a fiammal, de a beszélgetés nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Az anyósom mindig is híres volt arról, hogy átlépi a határokat. Úgy gondolja, hogy ő tudja a legjobban, és gyakran figyelmen kívül hagyja mások kívánságait. A férjemmel való kapcsolata mindig is viharos volt, amit az ő birtoklási vágya táplált. Nemrég született meg a fiunk, és a tudtom nélkül a férjem meghívta őt, hogy maradjon velünk. Az ezt követő események családunkat káoszba sodorták.
