Egy esős májusi estén megtudtam, hogy volt férjem, Gábor kórházba került, és én vagyok még mindig a sürgősségi kapcsolata. Ez a hír mindent felforgatott: titkok, amelyeket évek óta rejtegettem a lányom, Dorka elől, felszínre törtek. Ez az én történetem arról, hogyan mertem szembenézni a múlttal, és hogy lehet-e újra bízni ott, ahol egyszer minden darabokra hullott.
Egy kórházi folyosón, remegő kézzel vártam, hogy láthassam a fiamat, akit évek óta csak távolról ismertem. A találkozás során szembesültem azzal, mennyi mindent nem tudtam róla, és mennyire idegenné vált számomra az a fiú, akit valaha a világon a legjobban szerettem. Most már csak azt kérdezem magamtól: hol hibáztam el, és vajon még van-e visszaút kettőnk között?
Egy reggel a kórházban értesítettek, hogy az újszülött unokámat magára hagyta a lányom. Amikor megláttam a kisfiút, minden addigi fájdalmam és haragom összekeveredett a döbbenettel, mert az arca egy régi családi titkot idézett fel. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megérteni a lányom döntését, és hogyan küzdöttem meg a múlt árnyaival, miközben egy ártatlan kisbabát öleltem magamhoz.
