Egy családi ebédnél robban a feszültség, amikor anyám nem hajlandó elfogadni, hogy a feleségemmel együtt költöznénk hozzájuk, pedig a lakás harmada az enyém. Kénytelen vagyok ultimátumot adni, hogy végre jogom legyen a saját életemhez. Ez a történet arról szól, mennyire nehéz Magyarországon valóban felnőtté válni, ha a családod nem enged el.
Egy nap alatt elvesztettem a saját szobámat, a magánszférámat és lassan a házasságomat is. A feleségem fia beköltözött hozzánk, és minden megváltozott – én pedig egyre inkább idegennek érzem magam a saját otthonomban. Vajon hol a határ az alkalmazkodásban, és meddig lehet háttérbe szorítani a saját igényeimet a család kedvéért?
Egy régi budapesti bérházban élek, amit nagynéném adott nekünk, de mindig ott lebeg a fejünk felett, hogy bármikor visszakérheti. A családi feszültségek, a bizonytalanság és az otthonkeresés vágya mindennapjaim része lett. Vajon meddig lehet így élni, és hol húzódik a határ a családi segítség és a saját élet között?
