A háztartásunkban, amely a feleségemből, két fiunkból és belőlem áll, az apósommal való együttélés gondolata állandó feszültség forrása. A vele való korábbi közös lakásélményeim nem voltak kellemesek, és a gondolat, hogy ezt a fejezetet megismételjük, ijesztő.
Küzdelem az egyensúly megtalálásáért, amikor apósom ragaszkodik ahhoz, hogy hozzánk költözzön, feszültséget és bizonytalanságot teremtve a háztartásunkban.
Amikor a fiam és a felesége beköltöztek hozzám, hogy pénzt takarítsanak meg a jövőjükre, sosem gondoltam volna, hogy idegennek fogom érezni magam a saját otthonomban. A menyem igényes otthoni munkarendje miatt úgy érzem, mintha tojáshéjakon járnék, hogy ne legyek zavaró. Hónapokig tartó frusztráció után végül szembesítettem a fiammal, de a beszélgetés nem úgy alakult, ahogy terveztem.
Az esküvőnk előtt a férjemmel, Péterrel sokat vitatkoztunk arról, hol fogunk lakni. A szüleimnek van egy kis kétszobás házuk, míg az anyósomnak, Katalinnak van egy tágas háromszobás otthona. Az is felmerült, hogy béreljünk saját lakást. Végül a legpraktikusabbnak tűnt Katalinnál lakni. „Ez a ház a tiétek is,” mondta, „így itt lakhattok.” Azonban ez nem volt teljesen igaz. Valójában
