Egyetlen telefonhívás mindent megváltoztatott: a fiam és a menye beköltöztek hozzám, és hirtelen a saját otthonomban is idegennek éreztem magam. A két szobás lakásban napról napra nőtt a feszültség, miközben próbáltam megőrizni a családi békét és önmagamat is. Vajon meddig lehet háttérbe szorítani a saját igényeimet a szeretteim kedvéért?
Az életem fenekestül felfordult, amikor az apósom öt hónapra beköltözött hozzánk. A háromszobás lakásban, ahol eddig a férjemmel és kisfiunkkal próbáltunk boldogulni, hirtelen minden feszültté vált. A közös múltunk nehézségei után most újabb próbatétel elé került a házasságunk – vajon kibírjuk ezt is?
Egy esős, szürke délutánon robbant ki a vita a családi házban, ahol mindannyian együtt élünk: én, a húgom, az ő férje, és a nagymamánk. A történetem arról szól, hogyan próbáltam egyensúlyt teremteni a testvérem boldogsága, a nagymamám magányossága és a saját lelki békém között. Vajon lehet-e úgy szeretni és támogatni a családot, hogy közben senki ne érezze magát feleslegesnek vagy tehernek?
