Egy viharos éjszakán kimondtam a férjemnek, hogy úgy érzem magam, mint egy szellem a saját házamban. Az anyaságom magányos küzdelemmé vált, miközben az anyósom minden döntésembe beleszólt. Ez az én történetem arról, hogyan próbáltam megtalálni a hangomat és a helyemet egy családban, ahol láthatatlannak éreztem magam.
Minden hétvégén, amikor az anyósom és apósom megérkeznek hozzánk, úgy érzem, mintha eltűnnék a saját életemből. A férjem, Iván, hallgat, én pedig egyre inkább csak a házimunkát végzem, miközben a családi feszültségek lassan felemésztenek. Vajon meddig bírom még ezt a láthatatlanságot és mikor jön el az a pillanat, amikor végre kiállok magamért?
Gyerekkorom óta úgy érzem, mintha csak egy árnyék lennék a saját családomban. Mindig mások igényeit helyeztem előtérbe, miközben engem senki sem vett észre – sem anyám, sem a testvéreim, sem a saját gyerekeim. A történetem arról szól, hogyan próbáltam kitörni ebből a láthatatlanságból, és végül rájöttem, hogy először magamat kell megtalálnom.
