A nevem Eszter, és hónapok óta két tűz között őrlődöm: a saját családom és az anyósom igényei között. Minden hétvégén újabb konfliktus, újabb könnyek, miközben próbálom megőrizni a békét és önmagamat. Ez a történet az én kiáltásom a megértésért, és egyben keresés a kiút után ebből a végtelen körforgásból.
Egy nap végre kimondtam Marika néninek, hogy nem bírom tovább az állandó segítségnyújtást. Évekig cipeltem a terheket, miközben a saját családom is háttérbe szorult. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg nemet mondani, és hogy milyen ára van annak, ha valaki mindig másokat helyez önmaga elé.
Egy családi ebéd közepén, miközben a kezem remegve tartja a pohár vizet, rájövök, hogy nem a víz súlya nyom, hanem mindaz, amit magamban hordozok. A történet során szembesülök múltam hibáival, családi konfliktusokkal és azzal, hogyan tanulhatok meg elengedni. Vajon képes vagyok végül letenni a poharat, és újra szabadon élni?
