Laura élete egy pillanat alatt darabokra hullott, amikor férje, Gábor bejelentette, hogy elhagyja egy másik nőért. Ahelyett, hogy sírt vagy könyörgött volna, Laura csendben összepakolt, és elindult egy önismereti úton, amely nem a várt fényes jövőbe vezetett. Az út során szembesült a múlt árnyaival és a jövő bizonytalanságával.
Egyedül nevelni a fiamat sosem volt könnyű, de szeretettel és odaadással tettem. Most, hogy új életet épít a feleségével, úgy érzem, kívülállóként nézem, és azon tűnődöm, hol rontottam el.
65 évesen magányosan találom magam, miután egy olyan életet éltem, amelyet személyes veszteségek és árulások jellemeztek. Gyermekek és partner nélkül, akikre támaszkodhatnék, a rokonaim keselyűként köröznek körülöttem, jobban érdeklődve a vagyonom iránt, mint a jólétem iránt. Annak ellenére, hogy igyekeztem biztosítani az örökségemet, attól tartok, hogy terveim kicsúszhatnak a kezemből.
Évtizedek kemény munkája után a nyugdíjat úgy képzeltem el, mint egy időszakot, amikor újra közelebb kerülhetek a családomhoz. Arra vágytam, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel és unokáimmal, de úgy tűnik, nekik más elképzeléseik vannak a jövőmről.
Az irodai élet monoton, tele van táblázatokkal és csendes ebédekkel. Az estéim sem jobbak, mivel a feleségem távolinak tűnik, és a barátaim el vannak foglalva a saját életükkel. Amikor egy új kolléga felvetette, hogy igyunk meg egy kávét munka után, meglepődtem, de elég kíváncsi voltam ahhoz, hogy igent mondjak.
Erzsébettel egykoron megosztottam az irodát, bölcsessége segített a karrierem kezdeti napjaiban. Amikor nyugdíjba vonult, hálásan léptem a helyébe, köszönettel mentorálásáért. Ahogy azonban többet megtudtam magányos életéről, nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy választásai vezették őt erre a magányos útra.
Egy technológia által uralt világban egy férfi tökéletesen automatizált életre törekvése miatt elhanyagolja az emberi kapcsolatokat. Ez a történet egy férfi életét mutatja be, aki azt hitte, hogy a kütyük helyettesíthetik a társaságot, csak hogy végül egy melegség és megértés nélküli világban találja magát.
Magdolna, aki egyedül próbálja megoldani az életét, kétségbeesett kéréssel fordult felnőtt gyerekeihez: vagy támogatják őt, vagy eladja vagyonát, hogy biztosítsa jövőjét egy nyugdíjas közösségben. Ami ezután következett, az egy megható történet a kihagyott lehetőségekről és a kimondatlan szavakról, amely rávilágít arra, hogy a családi kapcsolatok néha elhalványulhatnak a legjobb szándékok ellenére is.
Az élet gyakran meglep minket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ez a történet arról szól, hogyan nyitott meg egy ártatlan megjegyzés a lányomtól egy olyan múltat, amelyről azt hittem, hogy lezárult, feltárva volt apósom csendes küzdelmeit. Néha nem minden történet végződik megbékéléssel.
Életemet annak szenteltem, hogy felneveljem a lányomat, biztosítva számára minden lehetőséget a sikerhez. Felnőtt, elköltözött, és saját családot alapított. Most a csend az ő részéről szinte elviselhetetlen, és azon tűnődöm, vajon elfelejtett-e.
Egyedül maradva egy kis vidéki magyar faluban, egy nagymama folytatta mindennapi rutinjait, gondozta kertjét és tartotta karban otthonát. Fia egy távoli városban élt, és ritkán látogatta meg, így a nagymama vágyott az unokái társaságára.
