Évtizedek kemény munkája után a nyugdíjat úgy képzeltem el, mint egy időszakot, amikor újra közelebb kerülhetek a családomhoz. Arra vágytam, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel és unokáimmal, de úgy tűnik, nekik más elképzeléseik vannak a jövőmről.
Az irodai élet monoton, tele van táblázatokkal és csendes ebédekkel. Az estéim sem jobbak, mivel a feleségem távolinak tűnik, és a barátaim el vannak foglalva a saját életükkel. Amikor egy új kolléga felvetette, hogy igyunk meg egy kávét munka után, meglepődtem, de elég kíváncsi voltam ahhoz, hogy igent mondjak.
Erzsébettel egykoron megosztottam az irodát, bölcsessége segített a karrierem kezdeti napjaiban. Amikor nyugdíjba vonult, hálásan léptem a helyébe, köszönettel mentorálásáért. Ahogy azonban többet megtudtam magányos életéről, nem tudtam elhessegetni azt az érzést, hogy választásai vezették őt erre a magányos útra.
Egy technológia által uralt világban egy férfi tökéletesen automatizált életre törekvése miatt elhanyagolja az emberi kapcsolatokat. Ez a történet egy férfi életét mutatja be, aki azt hitte, hogy a kütyük helyettesíthetik a társaságot, csak hogy végül egy melegség és megértés nélküli világban találja magát.
Magdolna, aki egyedül próbálja megoldani az életét, kétségbeesett kéréssel fordult felnőtt gyerekeihez: vagy támogatják őt, vagy eladja vagyonát, hogy biztosítsa jövőjét egy nyugdíjas közösségben. Ami ezután következett, az egy megható történet a kihagyott lehetőségekről és a kimondatlan szavakról, amely rávilágít arra, hogy a családi kapcsolatok néha elhalványulhatnak a legjobb szándékok ellenére is.
Az élet gyakran meglep minket, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ez a történet arról szól, hogyan nyitott meg egy ártatlan megjegyzés a lányomtól egy olyan múltat, amelyről azt hittem, hogy lezárult, feltárva volt apósom csendes küzdelmeit. Néha nem minden történet végződik megbékéléssel.
Életemet annak szenteltem, hogy felneveljem a lányomat, biztosítva számára minden lehetőséget a sikerhez. Felnőtt, elköltözött, és saját családot alapított. Most a csend az ő részéről szinte elviselhetetlen, és azon tűnődöm, vajon elfelejtett-e.
Egyedül maradva egy kis vidéki magyar faluban, egy nagymama folytatta mindennapi rutinjait, gondozta kertjét és tartotta karban otthonát. Fia egy távoli városban élt, és ritkán látogatta meg, így a nagymama vágyott az unokái társaságára.
