Gyerekkorom óta próbáltam megfelelni anyám elvárásainak, miközben egyre inkább elveszítettem önmagam. Egyetlen mondat a gimnáziumi tanáromtól azonban mindent megváltoztatott, és elindított az önállósodás útján. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg kiállni magamért egy magyar családban, ahol a megfelelési kényszer mindent átszőtt.
Mindig is az volt a célom, hogy anyámnak megfeleljek, és ezért minden álmomat, vágyamat háttérbe szorítottam. Egy nap azonban olyan döntéshelyzetbe kerültem, amely mindent megváltoztatott: választanom kellett a saját boldogságom és a családi elvárások között. Ez a történet arról szól, hogyan tanultam meg kiállni magamért, még akkor is, ha ezzel mindent kockára tettem.
Egy balatoni újrakezdés reményében költöztünk le Budapestről, de a családi elvárások és a megfelelési kényszer lassan felemésztettek. A történetemben megmutatom, hogyan sodródtam el önmagamtól, miközben mindenki másnak akartam megfelelni. Vajon képes vagyok végre kimondani: elég volt?
Gyerekkoromban én voltam a béketeremtő, aki soha nem mondott nemet, és mindig másokat helyezett előtérbe. Ezek a szokások mélyen gyökereztek a neveltetésemben, és nehézséget okoztak abban, hogy saját identitásomat kialakítsam. Ahogy próbálok kitörni, egy olyan világban találom magam, ahol már nem ismerem fel, ki vagyok.
