Egy éjszaka közepén menekültem el két gyermekemmel a férjem elől, aki évek óta bántalmazott. Segítséget reméltem legjobb barátnőmtől, de az ő férje elutasított minket. Most a lépcsőházban ülve próbálom megérteni, hogyan lehet ennyire közönyös a világ a szenvedéssel szemben.
Egy viharos éjszakán menekültem el otthonról két gyermekemmel, és egyetlen reményem a legjobb barátnőm, Jázmin volt. Azonban Jázmin férje, Gábor, nem akarta, hogy náluk maradjunk, így kénytelen voltam szembenézni a múltammal és a magyar valóság kegyetlen oldalával. Vajon hol van az a határ, ahol a család és a barátság ütközik, és ki döntheti el, ki érdemel menedéket?
Egyetlen bőrönddel, remegő kézzel hagytam el a lakást, miközben a férjem és az anyósa nem voltak otthon. Az évekig tartó lelki terror, a folyamatos megaláztatás és a magány végül arra késztetett, hogy kilépjek a házasságomból. Most, hogy egyedül vagyok, próbálom feldolgozni a döntésem súlyát, és tanácsot keresek: hogyan tovább?
