Egy vidéki magyar anya szemszögéből mesélem el, hogyan szakadt meg lassan a kapcsolatom a fiammal, miután megnősült és a menye elidegenítette tőlünk. A családi konfliktusok, a kimondatlan sérelmek és a generációs különbségek mindennapjaink részévé váltak. Vajon hol hibáztam, és van-e még visszaút?
Egyedülálló anyaként mindent a fiamért tettem, de amikor megnősült, minden megváltozott. A menyemmel való konfliktusok lassan elidegenítették tőlem a fiamat, végül már csak akkor keresnek, ha szükségük van valamire. Most magányosan ülök egy üres lakásban, és azon gondolkodom, hol rontottam el, és vajon lehet-e még valaha újra családom.
Mindig azt hittem, hogy a fiam és én elválaszthatatlanok vagyunk. Most mégis úgy érzem, mintha csak egy árnyék lennék az életében, miközben a menyem és az anyósa mindent uralnak. Vajon hol rontottam el, és lehet-e még visszaút?
Egy esős éjszakán kellett meghoznom életem legnehezebb döntését: a fiamat, Gábort kértem meg arra, hogy költözzön el otthonról, miután a menye, Réka és közte elmérgesedett a viszony. Azóta minden nap gyötrődöm, vajon helyesen cselekedtem-e, miközben próbálom összetartani a családot és megőrizni a lelki békémet. Most, hogy mindezeket leírom, remélem, mások is megosztják velem a gondolataikat, mert egyedül már nem bírom tovább ezt a terhet.
