A nevem Ivett, és évek óta próbálok megbirkózni a férjem családjának mérgező elvárásaival. Minden sikerünk csak újabb követeléseket szül, miközben én egyre inkább elveszítem önmagam. Vajon lehet úgy szeretni a családot, hogy közben ne hagyjuk, hogy tönkretegyék az életünket?
Azt hittem, hogy a házasságom szilárd alapokon nyugszik, bizalomra és kölcsönös tiszteletre épül. Tíz év után sosem gondoltam volna, hogy egy kívülálló képes lehet szétzilálni azt, amit felépítettünk. De néha azok az emberek, akik a legközelebb állnak hozzánk, válhatnak életünk legrombolóbb erőivé.
Eleinte próbáltam a kedvében járni, de rájöttem, hogy ez hiábavaló. Amikor beköltöztünk a saját otthonunkba, a helyzet csak rosszabb lett.
