Egy este, amikor a gyerekek már aludtak, rájöttem, hogy a férjem csak testben van jelen, lélekben rég elhagyott. Próbáltam mindent egyben tartani: a munkát, a háztartást, a gyerekeket, de egyre inkább úgy éreztem, hogy minden teher rám nehezedik. Ez a történet az én kiáltásom a csendből, és egyben meghívás, hogy beszéljünk a házasságon belüli magányról.