Egy viharos éjszakán találkoztam Viktóriával, akinek magánya és titokzatos múltja azonnal megragadott. Ahogy közelebb kerültem hozzá, feltárult előttem az a fájdalom és bizalmatlanság, amit a családi árulás és a társadalmi elvárások okoztak benne. A történetünk során szembesültem azzal, hogy a múlt sebei mennyire meghatározzák a jelenünket – és hogy vajon képesek vagyunk-e valaha is igazán meggyógyulni.
A tükörbe nézve egy idegen nőt láttam: én, Szilvia, aki valaha tele voltam élettel, most csak árnyéka vagyok önmagamnak. Férjem, Gábor múltja – és különösen az ő exbarátnője, Réka – folyamatosan ott kísértett a mindennapjainkban, és lassan felemésztette a kapcsolatunkat. Ez a történet arról szól, hogyan néztem szembe a féltékenységemmel, a bizonytalanságommal, és hogy vajon képes vagyok-e valaha újra hinni magamban.
Az esküvőnk utáni reggelen, amikor a nászajándékokat bontogattuk, egy régi kukta került elő nagymamám csomagjából. Azt hittük, csak egy vicces, régi darab, de amikor kinyitottuk, olyan titokra bukkantunk, ami örökre megváltoztatta a családunkat. A múlt árnyai és a családi titkok szembesítettek minket azzal, hogy mennyire nem ismerjük egymást igazán.
