A tavalyi balatoni nyaralás után eldöntöttem, hogy soha többé nem utazom együtt a férjem családjával. A folyamatos veszekedések, a pénzügyi feszültségek és az érzelmi megpróbáltatások majdnem tönkretették a házasságomat és önmagamat is. Idén újra meghívást kaptunk, de én már tudom, hogy nem akarom újra átélni azt a poklot.
Három hónapja tart a csend anyósom, Éva és közöttünk, miután feleségemmel, Ildikóval úgy döntöttünk, a Balatonra utazunk nyaralni, ahelyett hogy segítenénk neki a lakásfelújításban. Ez a döntés mély sebeket ejtett a családunkon, bűntudatot és haragot szült, miközben mindannyian próbáljuk megtalálni a határt önmagunk és a családi kötelezettségek között. Vajon lehet-e boldognak lenni anélkül, hogy közben valaki más szenvedne miattunk?
Egy forró júliusi reggelen szembesültem azzal, hogy anyám ismét pénzt kér tőlem a balatoni nyaralásra, annak ellenére, hogy a lányom idén nem megy velük. A családi feszültségek, az igazságtalanság érzése és a szeretet iránti vágy mind összefonódnak ebben a történetben. Vajon képesek vagyunk-e túllépni a sérelmeken, vagy örökre megmérgezi kapcsolatainkat a pénz és az elvárások súlya?
Egy balatoni nyaralás előestéjén, miközben a bőröndöm felett sírok, rájövök, hogy a boldogságot nem lehet kompromisszumokkal megvásárolni. A férjem, Gábor, és az anyám között őrlődve próbálok megfelelni mindenkinek, miközben a kisfiam, Marci, nélkül kellene elutaznom. A történetem arról szól, hogyan tanultam meg kiállni magamért, és hogy a családi béke néha csak látszat.
