Egy esős, viharos estén, amikor minden veszni látszott, rájöttem, hogy az életem nem az enyém. A családom elvárásai, a párom igényei és a saját álmaim között őrlődtem, míg végül választanom kellett. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg önmagam a legnagyobb családi konfliktusok és szerelmi drámák közepette.
Gyerekkorom óta éreztem, hogy a nevem több, mint egyszerű szó: átok vagy áldás, ezt sosem tudtam eldönteni. Egy vidéki magyar családban nőttem fel, ahol a nők generációk óta magányra voltak ítélve, és mindenki azt hitte, hogy én sem törhetem meg ezt a láncot. De amikor eljött az idő, hogy saját családot alapítsak, rájöttem: a nevem nem csak engem, hanem mindenkit körülöttem megváltoztatott.
Már az ajtóban éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos látogatás. A párom anyja, Zsófia néni, azonnal közölte: náluk otthon tilos a nadrág, csak melegítő vagy pizsama engedélyezett. Ez a hétvége örökre megváltoztatta az életemet, és megtanított rá: néha muszáj szembemenni a családi szabályokkal, hogy önmagunk lehessünk.
Egyetlen mondat, amit a lányom mondott, mindent megváltoztatott: „Anya, minden nagymama vigyáz az unokákra, és úgy is kell öltözniük!” Azóta folyamatosan küzdök azzal, hogy megtaláljam a helyem a családban, miközben nem akarok lemondani önmagamról. Vajon lehet-e egyszerre önazonosnak maradni és megfelelni a családi elvárásoknak?
Anna, a hatvanas éveiben járó, rendkívüli intelligenciájáról ismert nő, mindig is kitűnt a tömegből. Az évek során számos kihívással szembesült, de sosem adta fel egyediségét. Ez a történet az önazonosság megőrzésének nehézségeit és diadalait tárja fel egy olyan világban, amely gyakran a konformitást követeli.
