Egy tragikus balesetben elvesztettem a lányomat, Annát. A gyász, a harag és a megbocsátás között őrlődve szembe kellett néznem a családom széthullásával és a falu ítéletével. Végül egy váratlan találkozás segített megtalálni a békét – de vajon tényleg el lehet engedni a múltat?
A nevem Péter, és egész életemet a családomnak szenteltem. Fájdalmas döntés elé kerültem, amikor felnőtt fiam, Gergő, újra és újra kihasználta a segítségemet, miközben a család többi tagja is egyre inkább ellenem fordult. Ez a történet az önvád, a szeretet és az elengedés küzdelméről szól.
Huszonkét éves vagyok, de a szüleim válásának terhét még mindig a vállamon cipelem. Öt évvel ezelőtt az én szavaim és tetteim indították el azt a lavinát, ami végül szétszakította a családunkat. Most, felnőtt fejjel, visszatekintek arra az időszakra, és újra meg újra felteszem magamnak a kérdést: vajon tényleg én voltam a hibás?
Egy családi ebéd közepén a menye, Dóra, azzal vádolja meg, hogy tönkreteszi a házasságukat. Fia, Gábor, hallgat, miközben az anya, Erzsébet, kétségbeesetten próbálja megérteni, hol rontotta el. A történet Erzsébet belső vívódásán, családi konfliktusokon és az anyai szeretet határain keresztül mutatja be egy magyar család mindennapi drámáját.
Az első pillanattól kezdve egyedül éreztem magam az anyaságban. A férjem helyett az anyósomra támaszkodott, miközben a barátnőm szerint mindenért én vagyok a hibás. Vajon tényleg én rontottam el mindent, vagy csak túl sokat várnak el tőlem?
Egy családi vacsora közben a lányom, Zsófi, váratlanul bevallja, hogy mindig is kevesebbnek érezte magát a testvérei mellett. Az őszinte szavai szíven ütnek, és visszarepítenek a múltba, ahol próbálom megérteni, hol hibáztam anyaként. A történet során szembesülök saját félelmeimmel, hibáimmal és azzal, hogy a szeretet néha mennyire félreérthető lehet.
Egy későn született gyermek anyjaként mesélem el, hogyan vált a várva várt boldogság forrása mindennapos konfliktusok és önvád melegágyává. Férjemmel évekig küzdöttünk a meddőséggel, majd amikor végre megszületett Bence, minden szeretetünket és figyelmünket rá összpontosítottuk – talán túl sokat is. Most, hogy Bence kamaszodik, szembesülünk azzal, hogy az elkényeztetés milyen mély sebeket hagyhat egy család életében.
