Egyetlen mondat, amely mindent megváltoztatott: „Ha lenne pénze és menő állása, talán beleszeretnék.” Én, Tímea, vidéki lányként mindig többre vágytam – de amikor a szívem és az eszem egymásnak feszültek, rájöttem, mennyire nehéz dönteni. Ez az én történetem családi konfliktusokról, önzőségről, bűntudatról és arról, hogy mit jelent igazán szeretni valakit Magyarországon.
Én, Katalin, visszautasítottam, hogy minden nap vigyázzak az unokámra, mert végre magamra akartam időt szánni. Ez a döntésem családi vihart kavart, a fiam és a menyem elfordultak tőlem, és most mindenki önzőnek tart. Vajon tényleg rossz ember vagyok, amiért egyszer az életben magamat helyeztem előtérbe?
A történetem egy budapesti konyhában kezdődik, ahol anyám szemrehányó tekintete előtt próbálom kimondani, hogy már nem tudok választani a két férfi között. A családi elvárások, a barátnőim ítélkezése és a saját lelkiismeretem között őrlődöm, miközben egyre inkább úgy érzem, talán csak magamat szeretem igazán. Végül rá kell jönnöm, hogy az őszinteség önmagammal szemben az egyetlen út a szabadsághoz – de vajon képes vagyok-e szembenézni a következményekkel?
A nevem Tamás, és azt hittem, a családom természetes rendje örökké változatlan marad. Amikor a feleségem, Zsuzsa előléptetést kapott, minden megváltozott: én pedig makacsul ragaszkodtam a régi szerepekhez, míg végül mindent elveszítettem. Ez az én történetem arról, hogyan lettem saját önzésem rabja, és hogyan maradtam teljesen egyedül.
Gyerekkorom óta csak anyámra számíthattam, ő mindent feláldozott értem. Amikor végre saját családot alapítottam, azt hittem, boldog leszek, de a feleségem ridegsége és önzése mindent tönkretett. Most egyedül ülök a panelban, és azon gondolkodom, hol rontottam el: a szeretet vagy a lojalitás számít többet?
Egy karácsonyi vacsora közepén szembesültem azzal, mennyire másként látjuk a segítségkérést és az önzést. Dani barátom viselkedése felkavarta az egész társaságot, és családi konfliktusokat is felszínre hozott. Vajon hol húzódik a határ a jogos kérés és a tolakodás között?
Egy viharos családi veszekedés közepén találom magam, ahol a lányom szemrehányóan kérdezi, miért nem tudok neki mindent megadni, amit szeretne. A múltam, a szüleimtől örökölt szegénység, és a saját küzdelmeim mind ott feszülnek a válaszomban. Vajon hol rontottam el, hogy a szeretet helyett az anyagiak lettek a legfontosabbak közöttünk?
