Egyedülálló anyaként három gyermeket neveltem fel, de most, hogy mind kirepültek, magányosan várom őket vissza. Egy nap, amikor a szomszédom, Marika becsönget, összetörten vallom be: valójában a gyerekeimet vártam, akik már rég elfelejtettek. A történet a családi kötelékekről, elengedésről és a reményről szól.
Hetven év után búcsúzom a boltomtól, ahol egész életemet töltöttem. A családom, a vevőim és a múltam minden nap visszaköszön, miközben próbálom elengedni azt, ami az identitásom lett. Vajon ki vagyok én a vasbolt nélkül, és mit jelent az, ha valaki túl sokáig marad egy helyen?
Egyedül élek a régi pesterzsébeti lakásomban, ahol minden emlék a gyerekeimhez köt. Most, hogy felnőttek, alig látogatnak, és most azt akarják, hogy költözzek idősek otthonába. De én még nem érzem magam késznek arra, hogy lemondjak az életemről, és harcolok az önállóságomért.
Amanda, egy hetvenéves nyugdíjas, magányosan él, férj és gyerekek nélkül, akik soha nem látogatják meg. Egykori kollégája, aki átvette a helyét a munkahelyen, megpróbálja megérteni, hogyan kezeli Amanda az egyedüllétet. A történet feltárja Amanda múltját, döntéseit és a magány mögött rejlő okokat.
Ahogy telnek az évek, életünk megértése mélyül, és olyan döntéseket hozunk, amelyek tükrözik változó értékeinket. Ez a történet egy olyan személy életébe enged betekintést, aki 60 éves kora után úgy döntött, hogy lemond élete 10 kulcsfontosságú eleméről, csak hogy rájöjjön, néhány döntés hosszú árnyékot vetett a megbánás formájában.
