Egy forró nyári délutánon, miközben anyósom két vödör uborkát cipelt fel a lépcsőn, újra szembesültem azzal, hogy mindig én kapom a maradékot. A családi összehasonlítások, az örökös megfelelési kényszer és a kimondatlan elvárások közepette végül megtanultam, hogy nem mások véleménye határozza meg az értékemet. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg önmagam egy vödör túlnőtt uborka és néhány üveg különleges lekvár között.