A történetem egyetlen perc késésről, egy elveszített reggeliről és arról szól, hogyan vált az anyósom háza menedékből börtönné. A mindennapi feszültség, a családi konfliktusok és a kiszolgáltatottság érzése lassan felemésztett, miközben próbáltam megtalálni a helyem egy rideg szabályrendszerben. Vajon meddig lehet alkalmazkodni, mielőtt az ember végleg elveszíti önmagát?