Már az ajtóban éreztem, hogy valami nincs rendben. A feleségem, Eszter, a kezében tartotta a még meleg szilvás süteményt, amit együtt sütöttünk hajnalban, de anyám csak egy futó pillantást vetett rá, majd szó nélkül eltűnt vele a konyhában. Az egész hétvége alatt úgy éreztem magam, mintha idegen lennék a saját családomban, és a végén csak egy kérdés maradt bennem: vajon tényleg lehet még valaha otthon az otthonom?