Gyerekkoromban a szomszéd kislány, Zsófi, gyakran állt az ajtónk előtt, éhesen és félve. Családja mindennapi küzdelmeit testközelből éltem át, miközben anyám próbált segíteni nekik, ahogy tudott. Az ő történetük örökre megváltoztatta a gondolkodásomat arról, hogy mennyit ér egy szelet kenyér, egy jó szó – és hogy vajon elég-e mindez a valódi megváltáshoz.
Gyerekkorom sötét emlékei kísértenek, amikor egy kislányt látok a bolt előtt, aki kenyérért könyörög. Az ő sorsa az enyémet idézi, és képtelen vagyok elfordítani a fejem. A történetem arról szól, hogyan próbáltam megtörni az örökölt szegénység és közöny láncát – de vajon lehet-e egyetlen embernek megváltania egy egész családot?
Egy esős budapesti estén, amikor már csak a villamos fényei világították meg a körutat, egy ismeretlen nő kért tőlem pénzt. Azt mondta, éhes, de valami nem stimmelt vele. Ez a találkozás nemcsak az előítéleteimet, hanem az egész világnézetemet is próbára tette.
Egy esős budapesti délutánon, amikor a villamosmegállóban vártam, egy idegen nő kért tőlem pénzt ennivalóra. A történetemben bemutatom, hogyan változott meg a véleményem a kéregetőkről, amikor közelebbről is megismertem Zsuzsát, és milyen csalódás ért, amikor rájöttem, hogy talán nem minden az, aminek látszik. Vajon képesek vagyunk még bízni egymásban ebben a városban?
