Egy esős budapesti estén a testvérem, Gábor, a feleségével és kisgyerekével a küszöbömön állt, menedéket kérve. Az életemet régóta beárnyékolta a múlt, amikor Gábor elvette tőlem a szerelmemet, és most újra szembesülnöm kellett a megbocsátás és önfeladás határaival. Vajon meddig tart a család szentsége, ha a múlt sebei minden nap újra felszakadnak?
Egy kisvárosban élek, ahol hirtelen rám szakadt a testvérem elhanyagolt gyermekeinek gondja. Ahogy egyre mélyebbre ások a családi titkokban, szembesülök a testvérem hibáival és a saját felelősségemmel is. Ez a történet arról szól, hogyan változtat meg minket a szeretet és a kötelesség, még akkor is, ha minden darabokra hullik körülöttünk.
Gyerekkoromban minden délután a sarkon álltam, és a piros sportcipőket bámultam a cipőbolt kirakatában. Nem a cipők miatt, hanem mert a bátyám is ilyet hordott, mielőtt elment. Ez a történet arról szól, hogyan próbáltam megbirkózni a hiányával, miközben a családom széthullott, és egy idegen gesztusa végül segített újra hinni abban, hogy a szeretet nem vész el.
Egy esős délutánon, anyám temetése után, a nővéremmel egy régi, elrejtett levelet találunk a terítő alatt. A levélből kiderül, hogy az apám, akit egész életemben ismertem, nem az igazi apám – és anyám ezt sosem mondta el. A családunk darabjaira hullik, miközben próbálom megtalálni önmagam az igazság és a múlt árnyékában.
