Egyetlen telefonhívás a bátyámtól mindent felforgatott: hirtelen én lettem a felelős a beteg nagyapánkért. A családi múlt sebei, elfojtott haragok és a mindennapi áldozatok között újra kellett tanulnom, mit jelent szeretni és megbocsátani. Ez az én történetem arról, hogyan találtam vissza önmagamhoz és a családomhoz egy nehéz, de felemelő időszakban.
– Csak mert jelenleg munkanélküli vagyok, nem jelenti azt, hogy ingyenes gyermekfelügyeletet vállalok. Saját kihívásaim vannak, és nem tudom mások felelősségét átvállalni. A szülőknek kell felelősnek lenniük a saját gyermekeikért.
Miután egy pezsgő városba költöztem az egyetem miatt, találtam egy munkát és kényelmes rutint alakítottam ki. Az élet simán ment, amíg a testvérem, Bence, úgy nem döntött, hogy hozzám költözik. Nem is sejtettem, hogy a jelenléte fenekestül felforgatja majd a világomat.
Szülőként mindig arra törekedtem, hogy a legjobbat nyújtsam gyermekeimnek, biztosítva, hogy mindenük meglegyen, amire szükségük van. Amikor azonban a húgom megkérdezte, hogy megkaphatja-e a lányom kinőtt kiságyát az újszülöttjének, olyan helyzetbe kerültem, amely próbára tette a családi kötelékeket, és elgondolkodtatott a nagylelkűség valódi jelentésén.
