Egy átlagosnak induló műszak során egy elhagyott csecsemő sírása rázta fel a tűzoltóságot. Én, Katalin, ösztönösen cselekedtem, és a kisbabát magamhoz ölelve próbáltam megnyugtatni, miközben a múltam fájdalmai is felszínre törtek. Aznap nemcsak egy életet mentettem meg, hanem önmagamat is szembesítettem a legmélyebb félelmeimmel.