Gyerekkoromban egyetlen pillanat alatt omlott össze a világom, amikor anyám elhagyott minket. Az évek során megtanultam, hogy a megbocsátás és az újrakezdés nem egyszerű, de lehetséges. Ma már tudom: a család nem attól tökéletes, hogy sosem hibázik, hanem attól, hogy képes együtt gyógyulni.
Már a küszöbön éreztem, hogy valami nincs rendben: a bejárati ajtó résnyire nyitva, bent idegenek nevetése. Ahogy beléptem, rájöttem, hogy ezek az emberek a múltamból jöttek vissza, és a valódi árulás csak most kezdődik. Ez az én történetem családi hazugságokról, otthonom elvesztéséről és arról az erőről, amit akkor találtam meg, amikor mindenki ellenem fordult.
Gyerekkorom óta a családi veszekedések árnyékában éltem, ahol az indulatok és a kimondatlan sérelmek mindennaposak voltak. Egy váratlan tragédia után a hit és az ima segített abban, hogy megbocsássak, és végre békét találjak magamban és a családommal. Ez az én utam a megbékéléshez, amely talán másoknak is reményt adhat.
