Az unokáim anyja azzal vádol, hogy jobban törődöm a kutyáimmal, mint az ő gyerekeivel. Egy családi ebéd során robban ki a vita, amikor a menye szemrehányást tesz, amiért a kutyáim friss húst és zöldséget kapnak, miközben az ő gyerekei csak ritkán esznek gyümölcsöt. A történet során próbálom megérteni, hol hibáztam, és hogy lehet-e még békét teremteni a családomban.
Egy esős, viharos éjszakán szembesültem azzal, hogy a lányom otthagyta az unokáimat nálam, és eltűnt. A kétségbeesés és a tehetetlenség közepette csak a hitem és az imádság adott erőt, hogy végigcsináljam ezt a nehéz időszakot. Ez a történet arról szól, hogyan találtam meg újra önmagamat és a családomat a hit segítségével.
A történetem egy családi ebédnél kezdődik, ahol anyósom, Ilona néni, nyíltan kijelenti: az én gyerekeim nem igazi unokák, mert nem a lánya szülte őket. Ez a mondat mindent megváltoztatott bennem. Azóta küzdök a családi elfogadásért, a gyerekeim méltóságáért és a saját helyemért ebben a rideg, magyar valóságban.
Miután a fiam válása során kiálltam mellette, a menyem eltiltott az unokáimtól. Az életem darabokra hullott, miközben próbálom megérteni, hogyan jutottunk idáig. Vajon valaha is helyreállhat a családunk?
Tavaly nyáron unokáink egy varázslatos hetet töltöttek a számukra épített tóparti házban. Nevettek, játszottak és felfedezték a természetet. Most azonban a fiam nem hajlandó visszahozni őket, így álmunk beteljesületlen marad.
Nagyon szeretem az unokáimat, és minden pillanatot kincsként őrzök velük. Csodálatos gyerekek, de a fiam nevelési stílusa aggasztó. Túl sok szabadságot enged nekik, és amikor meglátogatom őket, a ház káoszba fullad. Próbálom őket terelgetni, de ők azt mondják, hogy apjuk megengedi a viselkedésüket. A fiam mindig melléjük áll, ami tehetetlenséggel tölt el.
Egyedül maradva egy kis vidéki magyar faluban, egy nagymama folytatta mindennapi rutinjait, gondozta kertjét és tartotta karban otthonát. Fia egy távoli városban élt, és ritkán látogatta meg, így a nagymama vágyott az unokái társaságára.
