Gyerekkorom óta úgy éreztem, hogy mindenben a legjobbnak kell lennem, mert a szüleim ezt várták el tőlem. Egy nap azonban apám halála után kiderült, hogy van egy féltestvérem, akiről alig tudtam valamit, és akit apám a végrendeletében is megemlített. Ez a felfedezés mindent felforgatott bennem, és egy olyan útra indított, ahol újra kellett értelmeznem a család fogalmát.
Egy forró nyári napon hirtelen rosszul lettem, és a lányomék sietve vittek kórházba. Az ágyban fekve ráébredtem, hogy a gondoskodásuk mögött talán nem is szeretet, hanem az örökségem áll. Egy hét múlva egyedül mentem el az ügyvédhez, hogy megváltoztassam a végrendeletemet, és most azon gondolkodom, vajon jól tettem-e.
Egy csendes magyar faluban éltem, ahol a családom elfeledett, míg meg nem írtam a végrendeletem. A fiam, Tamás, és az unokáim, Áron, Tivadar és Alíz csak akkor emlékeztek rám, amikor már késő volt. A történet a családi kötelékek fontosságáról és az elhanyagolás következményeiről szól.
