„A férjem telefonján talált üzenetek mindent megváltoztattak” – Egy házasság harmincöt év után a szakadék szélén
– Miért van neked szükséged rá? – kérdeztem halkan, miközben a telefonomat szorongattam. A férjem, László, csak állt előttem a konyhában, és nem nézett a szemembe. Aznap este véletlenül vettem észre az üzeneteket a telefonján. Nem akartam kutakodni, sosem voltam az a típus. De amikor megláttam azt a nevet – „Erika” –, valami megmozdult bennem. Harmincöt éve vagyunk házasok. Mindent együtt éltünk át: a panelból való költözést, a gyerekek születését, anyám halálát, László elbocsátását a gyárból, a közös balatoni nyarakat. Azt hittem, már nem érhet meglepetés.
Aznap este László későn jött haza. A vacsora kihűlt, én pedig már csak megszokásból ültem az asztalnál. Amikor belépett, éreztem rajta valami furcsát – mintha idegen lenne. Letette a kabátját, és szó nélkül elment zuhanyozni. A telefonja rezgett az asztalon. Egy pillanatig haboztam, aztán mégis megnéztem. „Hiányzol” – írta Erika. „Mikor találkozunk újra?”
A szívem hevesen vert. Nem akartam rögtön vádaskodni, hiszen lehetett volna félreértés is. De amikor rákérdeztem, László csak annyit mondott: – Csak egy régi barát. Semmi több.
Nem hittem neki. Aznap éjjel alig aludtam. A gondolatok kavarogtak a fejemben: vajon mikor kezdődött? Miért? Mit rontottam el? Másnap reggel úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Megfőztem a kávét, kiteregettem a ruhákat, elmentem a piacra. De belül minden megváltozott.
A következő hetekben László egyre többet járt el otthonról. Hol azt mondta, hogy találkozik a régi kollégákkal, hol azt, hogy segít a szomszédnak szerelni valamit. Mindig volt valami kifogás. Én pedig egyre jobban bezárkóztam magamba.
Egyik este megcsörrent a telefonom. A lányom, Zsófi hívott: – Anya, minden rendben? Olyan furcsán hangzol mostanában.
Nem akartam bevonni őket ebbe az egészbe. Mindig is úgy gondoltam, hogy a házasság két ember dolga. De Zsófi nem hagyta annyiban: – Ha baj van apával, mondd el! Nem vagy egyedül.
A könnyeim halkan folytak végig az arcomon. – Minden rendben – hazudtam.
Egy héttel később újra megtaláltam az üzeneteket László telefonján. Ezúttal már nem csak Erika írt neki; volt ott egy másik nő is: „Köszönöm a tegnap estét.” Ekkor már nem tudtam tovább hallgatni.
– László, beszélnünk kell – mondtam határozottan.
Ő leült velem szemben az asztalhoz. Sokáig csak nézett maga elé.
– Nem tudom, hogyan történt – kezdte végül halkan. – Olyan üresnek éreztem magam mostanában. Te mindig elfoglalt vagy… A gyerekek kirepültek… Én meg… egyszerűen csak szerettem volna újra fontosnak érezni magam.
– És én? Nekem nem hiányzik semmi? Szerinted nekem könnyű volt végignézni, ahogy eltávolodunk egymástól? – kiáltottam rá.
A hangom visszhangzott a csendes lakásban.
– Sajnálom – suttogta László.
Aznap este külön szobában aludtunk. Másnap reggel Zsófi váratlanul beállított hozzánk az unokákkal. Megölelt, és csak annyit mondott: – Anya, bármi történik is, mi itt vagyunk neked.
A napok teltek-múltak. László próbált közeledni hozzám: virágot hozott, elhívott sétálni a Margitszigetre, még egy régi fényképalbumot is elővettünk együtt. De bennem valami eltört.
Egyik este leültem a nappaliban, és elővettem egy régi naplómat. Belelapoztam: ott voltak a fiatalkori álmaim, terveim, szerelmes levelek Lászlótól. Akkor még minden olyan egyszerűnek tűnt.
Most viszont csak kérdések maradtak: Vajon képes vagyok-e megbocsátani? Lehet-e újrakezdeni harmincöt év után? Vagy jobb lenne külön utakon folytatni?
A barátnőm, Ildikó szerint minden házasságban vannak hullámvölgyek. – De az árulást nehéz feledni – mondta egyszer egy pohár bor mellett.
Azóta is keresem a választ: mi tart össze két embert ennyi idő után? A megszokás? A szeretet? Vagy csak a félelem az egyedülléttől?
Most itt ülök az üres lakásban, hallgatom az óraketyegést és azon gondolkodom: vajon tényleg mindent megtettem ezért a kapcsolatért? Vagy csak féltem szembenézni az igazsággal?
Ti mit tennétek a helyemben? Meg lehet bocsátani egy ilyen árulást harmincöt év után? Vagy jobb lenne új életet kezdeni ennyi idősen is?