Miért próbálom lebeszélni a lányomat a válásról: Egy látszólag tökéletes család titkai

– Anya, én ezt nem bírom tovább! – Gréta hangja remegett, ahogy a nappali ablakán keresztül nézte a kertben játszó kisfiát. – Nem érdekel már a pénz, nem érdekel a ház, semmi sem számít, csak hogy végre szabad lehessek.

Ott ültem vele szemben a kanapén, és éreztem, ahogy a szívem összeszorul. Az arca sápadt volt, a szeme alatt sötét karikák húzódtak. Azt mondják, minden anya érzi, ha a gyereke szenved – én is éreztem. De azt is tudtam, hogy amit most mondani készülök, az talán örökre megváltoztatja a kapcsolatunkat.

– Gréta, gondold át még egyszer – kezdtem halkan. – Tudom, hogy Gábor nem könnyű ember. De gondolj a kisfiadra! Gondolj arra, mennyi mindent felépítettetek együtt. Egy válás… az mindent felforgatna.

Gréta felpattant. – Anya! Te nem érted! Te sosem értetted! Neked mindig csak az számított, hogy minden rendben legyen kívülről. Hogy mit mondanak a szomszédok, hogy mit gondolnak az ismerősök. De én… én már nem bírom ezt a hazugságot!

A hangja megtört, és könnyek csordultak le az arcán. Olyan volt, mint egy gyerek, aki elveszett az erdőben. Odamentem hozzá, átöleltem, de ő elhúzódott.

– Tudod, mennyit dolgoztam ezért az életért? – kérdeztem csendesen. – Apád halála után egyedül maradtam veled és a testvéreddel. Volt, hogy napokig csak kenyeret ettünk. Amikor Gábor megkérte a kezed, azt hittem, végre biztonságban leszel. Hogy soha többé nem kell félned attól, hogy nincs mit enni.

Gréta megrázta a fejét. – De anya, ez nem élet! Gábor sosem figyel rám. Csak dolgozik, utazik, néha hetekig haza sem jön. Ha itthon van is… olyan rideg. Mintha csak egy bútordarab lennék neki.

– És szerinted egyedül jobb lenne? – kérdeztem halkan. – Egyedülálló anyaként? Tudod te, mennyire nehéz az? A pénz nem minden, de nélküle minden sokkal nehezebb.

Gréta leült mellém és elcsendesedett. Hosszú percekig csak a falióra kattogását hallottuk.

– Anya… félek – suttogta végül. – Félek attól, hogy ha maradok, sosem leszek boldog. De attól is félek, hogy ha elmegyek… mindent elveszítek.

A szívem majd megszakadt érte. Eszembe jutottak azok az évek, amikor én is hasonló dilemmával küzdöttem apáddal. Ő is kemény ember volt, de sosem hagytam volna el. Akkoriban nem volt választásunk – ma már van.

– Gréta – mondtam halkan –, én csak azt akarom, hogy ne hozz elhamarkodott döntést. Gondolj bele: ha elválsz Gábortól, lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen életed. Nem lesz saját házad Budán, nem lesz autód, nem lesz nyaralás Balatonon vagy Horvátországban. És a kisfiad… neki is hiányozni fog az apja.

– De anya! – kiáltott fel újra Gréta. – Mi értelme mindennek, ha közben belül meghalok? Ha minden nap csak szerepet játszom?

Ekkor csend lett köztünk. A múltam súlya nehezedett rám: az évekig tartó nélkülözés, az örökös aggódás a pénz miatt. Tudtam jól, milyen az anyagi bizonytalanság.

Másnap reggel Gréta férje, Gábor váratlanul korábban ért haza egy üzleti útról. A feszültség tapintható volt köztük.

– Jó reggelt – mondta Gábor hűvösen.
– Jó reggelt – felelte Gréta lesütött szemmel.
– Beszélhetünk? – kérdezte Gábor tőlem.

Kimentünk a teraszra.

– Éva néni – kezdte Gábor –, tudom, hogy Gréta panaszkodik magára. De én tényleg mindent megteszek ezért a családért. Azért dolgozom ennyit, hogy nekik mindene meglegyen.
– Tudom Gábor – feleltem –, de néha nem csak pénzre van szükségük. Néha csak arra vágynak, hogy szeressék őket.
Gábor elfordult és halkan sóhajtott.
– Én… nem vagyok jó ebben – mondta végül. – Apám sem volt az. Nálunk otthon sosem beszéltünk érzésekről.

Aznap este Gréta újra sírva jött hozzám.
– Anya… mit tegyek? Maradjak vagy menjek?

Nem tudtam választ adni neki. Csak annyit mondtam:
– Néha az életben nincs jó döntés. Csak olyan van, amivel együtt tudsz élni.

Azóta is minden nap ezen gondolkodom: vajon jól teszem-e, hogy inkább a biztonságot ajánlom neki a boldogság helyett? Vagy csak a saját félelmeimet vetítem rá?

Ti mit tennétek az én helyemben? Vajon tényleg jobb egy biztos élet boldogság nélkül? Vagy merjünk kockáztatni és újrakezdeni mindent?