„Nincs több támogatás: Miért nem támogatom a lányomat, amíg el nem hagyja a motiválatlan párját”

Budapest egyik külvárosában, a sorházak között található a lányom, Anna otthona. Egy szerény kis hely, tele gyereknevetéssel és családi melegséggel. De a felszín alatt feszültség húzódik, ami már túl régóta tart.

Anna három éve ment férjhez Péterhez. Eleinte úgy tűnt, hogy ő az álomférj—bájos, vicces és tele lehetőségekkel. De ahogy telt az idő, világossá vált, hogy csak lehetőségei vannak. Péter már több mint egy éve alkalmi munkákból él, sosem találva meg a stabilitást. Egyik munkából a másikba sodródik, mindig találva valami kifogást, miért nem sikerült.

Eközben Anna próbálja összetartani a családot. Szülési szabadságon van a második gyermekükkel, és próbálja megoldani a megélhetést részmunkaidős állásával és azzal a kevés megtakarítással, ami még maradt. Szívszorító látni, ahogy küzd, miközben Péter látszólag elégedett azzal, hogy ő viseli a terheket.

A férjemmel számtalan vitánk volt már erről a helyzetről. Ő úgy gondolja, hogy továbbra is támogatnunk kellene Annát anyagilag, de én nem értek egyet. Nagyon szeretem a lányomat, de nem nézhetem tétlenül, ahogy az élete széthullik Péter ambícióhiánya miatt.

Múlt héten meghoztam egy nehéz döntést. Megmondtam Annának, hogy addig nem nyújtunk anyagi támogatást, amíg nem változtat—konkrétan amíg el nem hagyja Pétert. Ez volt az egyik legnehezebb beszélgetés az életemben. Megbántott és dühös volt, azt állította, hogy nem értem meg a helyzetét.

De az igazság az, hogy túlságosan is jól értem. Tudom, milyen egy olyan kapcsolatban élni, ahol az egyik fél nem teszi oda magát. Láttam anyámat ugyanezen keresztülmenni apámmal, és megfogadtam, hogy soha nem hagyom, hogy a gyerekeim ugyanezt tapasztalják.

Anna erős nő, de belekerült abba a körforgásba, ahol Péter viselkedését támogatja. Amíg mi segítjük ki őket anyagilag, nincs ösztönzés Péter számára a változásra. Fel kell nőnie és felelősséget kell vállalnia a családjáért.

Tudom, hogy ez a döntés éket verhet közénk, de hiszem, hogy hosszú távon ez az egyetlen módja annak, hogy segítsek neki. Néha a kemény szeretet az egyetlen szeretet, ami működik.

A beszélgetésünk óta eltelt napok csenddel teltek. Anna nem hívott fel, és amikor én keresem őt, a beszélgetéseink rövidek és feszültek. Fáj érte és az unokáimért a szívem, de kitartok a döntésem mellett.

Remélem, hogy egyszer majd belátja, hogy ezt szeretetből teszem. Hogy ráébred arra, hogy jobbat érdemel egy olyan partnernél, aki nem járul hozzá egyenlően az életükhöz. Addig is itt leszek, várva arra a pillanatra, amikor meghozza azt a döntést, ami egy fényesebb jövő felé vezeti.