Gyerekkorom óta küzdök egy ritka, fájdalmas betegséggel, amely minden mozdulatomat megnehezíti. Anyám az egyetlen támaszom, nélküle nem tudom elképzelni az életemet, és titokban megfogadtam: ha ő már nem lesz, én sem akarok tovább élni. Ez a történet a függőségről, a szeretetről, a családi titkokról és arról szól, hogyan lehet túlélni, ha minden nap egy újabb próbatétel.
Éjfélkor értem haza a budai villámba, fáradtan és kimerülten, amikor valami olyat láttam, ami örökre megváltoztatta az életem. A bejárónőm, Marika, az ikreimmel aludt a kanapén, mintha a saját családja lenne – és ekkor döbbentem rá, mennyire eltávolodtam mindattól, ami igazán fontos. Ez a pillanat szembesített azzal, hogy a pénz és a siker semmit sem ér, ha közben elveszítem a családomat.
Ez az én történetem, egy vidéki magyar anya története, aki a halál árnyékában próbálja helyrehozni, amit az élet szétszakított. A családi titkok, régi sérelmek és kimondatlan szeretet mind felszínre törnek, amikor kiderül: már csak egy nyaram maradt. Vajon elég egyetlen nyár, hogy megbocsássunk egymásnak és újra egymásra találjunk?
A hetvenéves Tamás váratlanul találkozik a szerelemmel, amikor megismerkedik Zsófival, egy buddhista nővel. Az új kapcsolat öröme és fájdalma közepette Tamás szembesül az élet kiszámíthatatlanságával, miközben próbálja megőrizni a családi kötelékeket. A történet bemutatja, hogyan válik a boldogság egy pillanatokból álló mozaikká.
Egy csendes vacsora közben otthon, amikor Pál megemlíti feleségének, Katalinnak, hogy unalmasnak találja az életet egyetlen emberrel, Katalin válasza bölcsességgel és előrelátással teli. Ez a beszélgetés elindít egy történetet, amely váratlan fordulatokkal és kihívásokkal teli, megkérdőjelezve, mit is jelent valójában izgalmat keresni az életben.
