A történetem egy reggeli veszekedéssel kezdődik, amikor a folyosón cipőt fűzök, miközben feleségem, Zsófi, sírva áll mellettem. Tíz éve küzdünk a meddőséggel, minden próbálkozás kudarcba fulladt, és már mindketten belefáradtunk. Vajon meddig lehet bírni a reményt és a csalódást, amikor mindenki másnak természetes, ami nekünk elérhetetlen?